Megtettem. Az a lánc sokat jelentett nekem, de megtettem.
Nem azért szabadultam meg tőle, mert rossz emlékeket juttatott eszembe...azok rég elszálltak már...épp ellenkezőleg: amikor rajtam volt, visszajöttek a szép pillanatok...:) :) :)
De ez így veszélyes, ezért új "otthont" kerestem neki...és egész jól járt ahhoz képest, hogy tavaly még a Dunába akartam dobni (de jó, hogy nem tettem). Szóval, hogy az emlék emlék maradjon és ne bolond remény, levittem a láncot Pécsre, ráraktam egy lakatra, a lakatot meg oda arra a "nagy-szerelmes(?)-lakatgyűjtőre".
Így elég messze van tőlem (kb 10 percre, de legalább nem hordom már), és mégsem annyira végleges mint a Duna...persze aki akar, az belemagyarázhat mindenféle szimbolikát, hogy "szerelem+lakat=örökké" meg hogy "lánc a múltba", de ez engem NEM érdekel. Pont annyira nem, mint a lánc egykori tulajdonosa (nem önmagamra gondolok, hanem az elöttem lévőre, hahaha).
Tökéletes megoldás, ámen :)
u.i.: Legyetek büszkék rám, én is az vagyok magamra!
